2 Kings 4:4 Cross References - Hungarian

⁴ És menj be és zárkózzál be magad a te fiaiddal, és tölts [az olajból] mindenik edénybe, és a tele edényt állítsd félre.

¹⁹ És monda néki: Add ide a te fiadat. És õ elvevé azt az õ kebelérõl, és felvivé a felházba, a melyben õ lakik vala, és az õ ágyára fekteté. ²⁰ Akkor kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, a kinél én lakom, hogy az õ fiát megölöd?

³² És bement Elizeus a házba, és ímé a gyermek ott feküdt halva az õ ágyán. ³³ És bement, és bezárta az ajtót magára és a gyermekre, és könyörgött az Úrnak.

²⁰ Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!

⁶ Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belsõ szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.

⁴⁰ És nevetik vala õt. Õ pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levõket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.

³⁷ Õ pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik? ³⁸ Õ pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk. ³⁹ És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra. ⁴⁰ Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével. ⁴¹ Õ pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között. ⁴² Evének azért mindnyájan, és megelégedének; ⁴³ És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is. ⁴⁴ A kik pedig a kenyerekbõl ettek, mintegy ötezeren valának férfiak.

⁵ És megkérdé õket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét. ⁶ Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az õ tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék. ⁷ Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is. ⁸ Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral. ⁹ Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá õket.

⁷ Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig. ⁸ És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek. ⁹ A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a võlegényt,

¹¹ Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala.

⁴⁰ Péter pedig mindenkit kiküldvén, térdre esve imádkozék; és a [holt] testhez fordulván, monda: Tábitha, kelj fel! Az pedig felnyitá szemeit; és meglátván Pétert, felüle.

²⁰ Annak pedig, a ki véghetetlen bõséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erõ szerint,