Jeremiah 20:9 Cross References - Hungarian

⁹ Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az õ nevében többé nem szólok; de mintha égõ tûz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erõlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem.

³ A mit mikor megértett, felkelvén elméne, [vigyázván] az õ életére. És méne Beersebába, a mely Júdában volt; és ott hagyá az õ szolgáját. ⁴ Õ pedig elméne a pusztába egynapi járó földre, és elmenvén leüle egy fenyõfa alá, és könyörgött, hogy [hadd] haljon meg, és monda: Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál!

¹⁸ Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levõ lélek. ¹⁹ Ímé, bensõm olyan, mint az [új] bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlõk, [csaknem] szétszakad. ²⁰ Szólok tehát, hogy levegõhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.

³ Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.

¹¹ Azért telve vagyok az Úr haragjával, elfáradtam [azt] visszatartani! Öntsd ki a gyermekekre az utczán, és az ifjak gyülekezetére is egyszersmind; sõt még a férj a feleséggel, az öreg az aggastyánnal szintén fogattassanak el;

¹⁴ És a lélek fölemele és elragada engem, és elmenék, elkeseredvén haragjában az én lelkem, az Úrnak keze pedig rajtam erõs vala.

⁶² És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.

² Ez kezdetben az Istennél vala. ³ Minden õ általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.

² (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,) ³ Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.

²⁰ Mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.

³⁷ És Barnabás azt tanácsolá, hogy vegyék maguk mellé Jánost, ki Márknak hívatik. ³⁸ Pál azonban azt tartá méltónak, hogy a ki elszakadt tõlük Pamfiliától fogva, és nem ment velök a munkára, ne vegyék maguk mellé azt.

¹⁶ Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, lelke háborog vala õ benne, látván, hogy a város bálványokkal van tele.

⁵ Mikor pedig megérkeztek Maczedóniából Silás és Timótheus, szorongatá a lélek Pált, és bizonyságot tõn a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.

¹⁶ Mert ha az evangyéliomot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangyéliomot nem hirdetem. ¹⁷ Mert ha akaratom szerint mívelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg.

¹³ Ha azért bolondok vagyunk, Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van [az.] ¹⁴ Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket, ¹⁵ Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.