Job 20 Cross References - Hungarian

¹ Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda: ² Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem. ³ Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem. ⁴ Tudod-é azt, hogy eleitõl fogva, mióta az embert e földre helyheztette, ⁵ Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való? ⁶ Ha szinte az égig érne is az õ magassága, és a felleget érné is a fejével: ⁷ Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van õ? ⁸ Mint az álom, úgy elrepül és nem találják õt; eltünik, mint az éjjeli látomás. ⁹ A szem, a mely rá ragyogott, nem [látja] többé, és az õ helye sem törõdik már vele. ¹⁰ Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az õ rablott vagyonát. ¹¹ Csontjai, ha megtelnek is ifjú erõvel, de vele együtt roskad az a porba. ¹² Ha édes az õ szájában a gonoszság, és elrejti azt az õ nyelve alá; ¹³ És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között: ¹⁴ Az õ étke elváltozik az õ gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében. ¹⁵ Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az õ hasából kiûzi azt az Isten. ¹⁶ A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg õt, ¹⁷ [Hogy] ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat. ¹⁸ A mit [másoktól] szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az õ cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak. ¹⁹ Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt. ²⁰ Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát. ²¹ Az õ falánksága elõl semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az õ jóléte. ²² Mikor teljes az õ bõsége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá. ²³ Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt. ²⁴ Mikor vasból csinált fegyver elõl fut, aczélból csinált íj veri át. ²⁵ Kihúzza és az kijön a testébõl és kivillan az epéjébõl; rettegés támad felette. ²⁶ Mindenféle titkos sötétség van az õ vagyonán; fúvás nélkül való tûz emészti meg õt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt. ²⁷ Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad. ²⁸ Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az õ haragjának napján. ²⁹ Ez a gonosz ember fizetése Istentõl, és az õ beszédének jutalma a Mindenhatótól.

¹¹ Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, a mely esett vala rajta: eljöve mindenik az õ lakó helyébõl: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Czófár; és elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele és vigasztalják õt.

¹ Felele a Naamából való Czófár, és monda:

⁹ Elmenének azért a Témánból való Elifáz, a Sukhból való Bildád és a Naamából való Czófár, és úgy cselekedének, a miképen mondotta vala nékik az Úr, és az Úr tekinte Jóbnak személyére.

² Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtõztetni magát a beszédben?

¹⁹ Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

³ Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.

¹³ Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten gyõzheti meg õt és nem ember! ¹⁴ Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki. ¹⁵ Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belõlök a szó. ¹⁶ Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé. ¹⁷ Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet! ¹⁸ Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levõ lélek. ¹⁹ Ímé, bensõm olyan, mint az [új] bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlõk, [csaknem] szétszakad. ²⁰ Szólok tehát, hogy levegõhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.

²² Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerõsített városon!

² Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg elõttem van a hitetlen. ³ Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.

¹¹ Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

²⁹ A haragra késedelmes bõvelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedõ, bolondságot szerez az.

²⁰ Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!

⁹ Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik.

⁹ Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az õ nevében többé nem szólok; de mintha égõ tûz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erõlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem.

²⁵ És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré õt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelõ János fejét egy tálban.

² Mert bizonyságot teszek felõlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint.

¹⁹ Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.

³ Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?

²⁹ Féljetek a fegyvertõl, mert a fegyver a bûnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!

² Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.

¹¹ Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

³ Igaz szívbõl [származnak] beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.

³ Akár közemberek fiai, akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.

² Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl. ³ A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk, ⁴ Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett. ⁵ Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

²⁸ És megáldá Isten õket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

¹ Azután megáldá Isten Noét és az õ fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. ² És féljen és rettegjen tõletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; ³ Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelûl; a mint a zöld fûvet, nektek adtam mindazokat.

⁸ Mert kérdezd meg csak az azelõtti nemzedéket, és készülj csak fel az õ atyáikról való tudakozódásra! ⁹ Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.

¹⁰ Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál.

⁷ Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!

¹⁶ Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.

⁹ Az ellenség monda: Ûzöm, utólérem õket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja õket karom. ¹⁰ Leheltél lehelleteddel s tenger borítá be õket: elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben.

²¹ De a Filiszteusok megfogták õt, és kiszúrták szemeit, és levezették õt Gázába, és ott megkötözték két vaslánczczal, és õrölnie kellett a fogházban. ²² De az õ fejének haja újra kezdett nõni, miután megnyíretett. ²³ És mikor a Filiszteusok fejedelmei összegyûltek, hogy az õ istenüknek, Dágonnak nagy áldozatot áldozzanak, és hogy örvendezzenek, mondának: Kezünkbe adta a mi istenünk Sámsont, a mi ellenségünket. ²⁴ És [mikor] látta õt a nép, dícsérték az õ istenöket, mert - mondának - kezünkbe adta a mi istenünk a mi ellenségünket, földünk pusztítóját, és a ki sokakat megölt mi közülünk. ²⁵ Lõn pedig, hogy mikor megvídámult az õ szívök, mondának: Hívjátok Sámsont, hadd játszék elõttünk. És elõhívák Sámsont a fogházból, és játszék õ elõttük, és az oszlopok közé állították õt. ²⁶ Sámson pedig monda a fiúnak, a ki õt kézenfogva vezette: Ereszsz el, hadd fogjam meg az oszlopokat, a melyeken a ház nyugszik, és hadd támaszkodjam hozzájuk. ²⁷ A ház pedig tele volt férfiakkal és asszonyokkal, és ott voltak a Filiszteusok összes fejedelmei, és a tetõzeten közel háromezeren, férfiak és asszonyok, a Sámson játékának nézõi. ²⁸ Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott, és monda: Uram, Isten, emlékezzél meg, kérlek, én rólam, és erõsíts meg engemet, csak [még] ez egyszer, óh Isten! hadd álljak egyszer bosszút a Filiszteusokon két szemem világáért! ²⁹ És átfogta Sámson a két középsõ oszlopot, melyeken a ház nyugodott, az egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével, és hozzájok támaszkodott. ³⁰ És monda Sámson: Hadd veszszek el én is a Filiszteusokkal! És nagy erõvel megrándította [az oszlopokat,] és rászakadt a ház a fejedelmekre és az egész népre, mely abban volt, úgy hogy többet megölt halálával, mint a mennyit megölt életében.

¹¹ És elbeszélé nékik Hámán gazdagságának dicsõségét, fiainak sokaságát és mindazt, a mivel felmagasztalta õt a király, és hogy feljebb emelte õt a fejedelmeknél és a király szolgáinál; ¹² És monda Hámán: Nem is hívott Eszter királyné mást a királylyal a lakomára, a melyet készített, hanem csak engem, és még holnapra is meghivattattam hozzá a királylyal.

¹⁰ Felakaszták azért Hámánt a fára, a melyet készített Márdokeusnak, és megszünék a király haragja.

³ Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.

¹² Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fûnél elébb elszárad. ¹³ Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenrõl elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége [is ]elvész.

¹⁹ Ímé ez az õ pályájának öröme! És más hajt ki a porból.

²⁹ Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet. ³⁰ Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el. ³¹ Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma. ³² Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik. ³³ Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát. ³⁴ Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

⁵ Sõt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az õ tüzöknek szikrája. ⁶ A világosság elsötétedik az õ sátorában, szövétneke kialszik felette.

⁸ Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az õ lelkét?

¹³ Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentõl, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek: ¹⁴ Ha megsokasulnak is az õ fiai, a kardnak [sokasulnak meg,] és az õ magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem. ¹⁵ Az õ maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az õ özvegyeik meg sem siratják. ¹⁶ Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat: ¹⁷ Összeszerezheti [ugyan,] de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik. ¹⁸ Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csõsz-csinálta kunyhó. ¹⁹ Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen. ²⁰ Meglepi õt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar. ²¹ Felkapja õt a keleti szél és elviszi, elragadja õt helyérõl. ²² [Nyilakat] szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elõl. ²³ Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik õt az õ lakhelyébõl.

³⁵ Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa; ³⁶ De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.

¹⁸ Bizony síkos földön helyezted el õket; pusztaságokra vetetted ki õket. ¹⁹ Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl. ²⁰ Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.

²¹ Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.

²⁰ A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja; ²¹ De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.

²² A nép pedig felkiálta: Isten szava ez és nem emberé. ²³ És azonnal megveré õt az Úrnak angyala, azért, hogy nem az Istennek adá a dicsõséget; és a férgektõl megemésztetvén, meghala.

⁴ Minden ember pedig az õ maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve.

¹⁶ Ti ellenben elbizakodottságtokban dicsekedtek: Minden ilyen dicsekedés gonosz.

⁴ És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.

¹³ Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülõszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. ¹⁴ Felibök hágok a magas felhõknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.

¹¹ Erõsen kiálta, és így szóla: Vágjátok ki a fát és vagdaljátok le az ágait, rázzátok le leveleit és hányjátok szét gyümölcseit, fussanak el a vadak alóla, és a madarak az õ ágairól.

²² És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a te lakozásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek, és égi harmattal öntöznek téged, és hét idõ múlik el feletted, mígnem megérted, hogy a felséges [Isten] uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, a kinek akarja.

² Ha a Seolba ássák is be magokat, kezem onnan is kiragadja õket; és ha az égbe hágnának is fel, onnan is levonszom õket!

³ Szíved kevélysége csalt meg téged, ki szikla-hasadékokban lakozol, kinek lakóhelye magasan van, a ki mondja az õ szívében: Ki vonhatna le engem a síkra?! ⁴ Ha oly magasra szállnál is, mint a sas, és ha a csillagok közé raknád is fészkedet: onnan is levonnálak, ezt mondja az Úr.

²³ Te is Kapernaum, a ki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, a melyek te benned lõnek, mind e mai napig megmaradt volna.

¹⁰ Azért ímé én veszedelmet hozok a Jeroboám házára, és kiirtom Jeroboámnak még az ebét is, és mind a berekesztettet, mind az elhagyottat Izráelben, és kihányom a Jeroboám háza maradékait, miképen a ganéjt kihányják, mígnem vége lesz.

³⁷ És olyan lesz Jezréel földjén a Jézabel teste, mint a mezõn a ganéj, úgy, hogy senki meg nem mondhatja: Ez Jézabel!

²⁰ Reggeltõl estig gyötrõdnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

¹⁰ Nem tér vissza többé az õ hajlékába, és az õ helye nem ismeri õt többé.

¹⁸ Ámha kiirtják helyérõl, megtagadja ez õt: Nem láttalak!

¹⁰ De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van õ?

¹⁰ Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!

² És kiterítik azokat a napra és a holdra és az égnek minden serege elé, amelyeket szerettek, és a melyeknek szolgáltak, és a melyek után jártak, és a melyeket kerestek, és a melyek elõtt leborultak; nem szedetnek össze, el sem temettetnek, ganéjjá lesznek a föld színén!

¹⁸ A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségérõl elüldözik õt.

¹⁰ Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.

²⁰ Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.

⁵ Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;

⁷ Mint éjjeli álomlátás, olyan lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Áriel ellen, s a kik hadakoznak ellene és vára ellen, és õt megszorítják. ⁸ És lesz, mint mikor álmodik az éhezõ, és ímé eszik, és midõn fölserken, üres a hasa, és mint mikor álmodik a szomjazó, és ímé iszik, és midõn fölserken, ímé szomjas és lelke eped: így lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Sion hegye ellen.

⁸ Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám [veted] szemed, de már nem vagyok!

⁷ Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van õ?

³ Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

¹⁰ Egy kevés [idõ] még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.

³⁶ De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.

¹⁵ Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága. ¹⁶ Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az õ helye sem ismeri azt többé.

² Mert ha nem akarod elbocsátani és tovább is tartóztatod õket:

³⁶ Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek elõtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.

¹ Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja azt: öt barmot fizessen egy ökörért, és négy juhot egy bárányért.

³ Ha reá sütött a nap, vérbûn van miatta: fizessen; ha nincs néki: adassék el tolvajságáért.

⁶ A bárányért pedig négy annyit kell adnia, mivelhogy ezt mívelte, és annak nem kedvezett.

⁴ Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse õket.

¹⁸ A mit [másoktól] szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az õ cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.

¹⁶ Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat: ¹⁷ Összeszerezheti [ugyan,] de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

¹⁰ És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]

³¹ És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az õ házának minden marháját érette adhatja;

³ A szegény ember[bõl támadott] elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esõhöz, mely nem hágy kenyeret.

⁸ Zákeus pedig elõállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitõl valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.

²⁶ Hogy ily [sok] keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

²⁰ Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

²⁶ Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.

⁷ Ifjúságomnak vétkeirõl és bûneimrõl ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!

¹¹ Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested, ¹² És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém, ¹³ És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

²² A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg. ²³ Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.

³² Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.

¹³ A te tisztátalanságodban fajtalanság van, mivelhogy tisztogattalak, de meg nem tisztultál, azért tisztátalanságodból többé meg nem tisztulsz, míg meg nem nyugotom haragomat rajtad.

²⁷ És nem feküsznek együtt az erõsekkel, kik elestek a körülmetéletlenek közül, kik hadiszerszámaikkal szálltak alá a sírba s kiknek az õ fegyvereiket fejük alá tették; mert lõn az õ vétkök csontjaikon, mivelhogy félelmére [valának] a vitézeknek az élõk földjén.

²¹ Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bûneitekben fogtok meghalni: a hová én megyek, ti nem jöhettek oda.

²⁴ Azért mondám néktek, hogy a ti bûneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bûneitekben.

²⁵ Hogy elnyerje az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak, melytõl eltévelyedék Júdás, hogy az õ saját helyére jusson.

⁶ És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcsébõl, és evék, és ada vele levõ férjének is, és az is evék.

¹⁶ Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

⁷ Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

¹⁷ Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle. ¹⁸ Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.

¹⁷ A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörûséges! ¹⁸ És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az õ hivatalosai!

¹⁷ Gyönyörûséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az õ szája kavicsokkal.

⁹

¹⁸ A népnek pedig mondd meg: Készítsétek el magatokat holnapra, és húst esztek; mert sírtatok az Úr hallására, mondván: Kicsoda ád nékünk húst ennünk? mert jobban vala nékünk dolgunk Égyiptomban. Azért az Úr ád néktek húst és enni fogtok. ¹⁹ Nem [csak] egy napon esztek, sem két napon, sem öt napon, sem tíz napon, sem húsz napon; ²⁰ Hanem egy egész hónapig, míglen kijön az orrotokon, és útálatossá lesz elõttetek; mivelhogy megvetettétek az Urat, a ki közöttetek van; és sírtatok õ elõtte mondván: Miért jöttünk ide ki Égyiptomból?

²⁹ Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. ³⁰ És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.

⁴³ És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tûzre. ⁴⁴ A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. ⁴⁵ És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tûzre. ⁴⁶ A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. ⁴⁷ És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára. ⁴⁸ A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. ⁴⁹ Mert mindenki tûzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg.

¹³ Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.

²⁴ Éhségtõl aszottan, láztól emésztetten és keserû dögvésztõl - a vadak fogait is rájok bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.

² És lõn estefelé, mikor felkelt Dávid az õ ágyából, és a királyi palota tetején sétála: láta a tetõrõl egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetû vala. ³ És elkülde Dávid, és tudakozódék az asszony felõl, és monda [egy ember:] Nemde nem ez-é Bethsabé, Eliámnak leánya, a Hitteus Uriás felesége? ⁴ Akkor követeket külde Dávid, és elhozatá õt; ki beméne õ hozzá, és vele hála, mikor az õ tisztátalanságából megtisztult; és annakutána visszaméne az õ házához. ⁵ És fogada méhében az asszony, és elküldvén, megizené Dávidnak ilyen szóval: Teherbe estem!

¹⁰ Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megútáltál engem, és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen. ¹¹ Ezt mondja az Úr: Ímé én épen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel fényes nappal.

¹⁶ A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg õt,

³ Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. ⁴ Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerõm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela.

¹ Dávid zsoltára emlékeztetõül. ² Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem! ³ Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült. ⁴ Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt. ⁵ Mert bûneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erõm felett. ⁶ Megsenyvedtek, megbûzhödtek sebeim oktalanságom miatt. ⁷ Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok. ⁸ Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.

⁸ Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensõmben bölcseségre tanítasz engem. ⁹ Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.

³¹ Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ tanácsokból megelégednek.

²⁰ Ne légy azok közül való, a kik borral dõzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak. ²¹ Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.

²⁹ Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége? ³⁰ A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására. ³¹ Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az õ csillogását; könnyen alá csuszamlik, ³² Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp. ³³ A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot. ³⁴ És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején. ³⁵ Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.

¹⁹ A magad gonoszsága fenyít meg téged, és a te elpártolásod büntet meg téged. Tudd meg hát és lásd meg: mily gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, és hogy nem félsz engemet, ezt mondja az Úr, a Seregeknek Ura.

² Ha meg nem hallgatjátok és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsõséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre!

¹³ Nyitott sír az õ torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt.

⁸ A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted.

³ Akkor látván Júdás, a ki õt elárulá, hogy elítélték õt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a fõpapoknak és a véneknek, ⁴ Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.

⁶ Jövendölés dél barma ellen: A nyomor és szorongatás földén keresztül, a honnan nõstény és hím oroszlán és viperák és szárnyas sárkányok [jõnek ki;] viszik szamárcsikók hátán gazdagságukat, és a tevéknek púpján kincsöket a népnek, a mely pedig nem használ.

⁷ Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek õ hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendõ haragjától megmeneküljetek?

³ Mikor pedig Pál nagy sok venyigét szedett és a tûzre tette, egy vipera a melegbõl kimászva, az õ kezére ragada. ⁴ Mikor pedig látták a barbárok az õ kezérõl függeni a mérges kígyót, mondják vala egymásnak: Nyilván gyilkos ez az ember, kit nem hagya élni a bosszúállás, noha a tengerbõl megszabadult. ⁵ De néki, minekutána a kígyót lerázta a tûzbe, semmi baja sem lõn. ⁶ Azok pedig azt várják vala, hogy õ meg fog dagadni, vagy nagyhirtelenséggel halva rogyik le. Mikor azonban sok ideig várták, és látták, hogy semmi baja nem lesz, megváltoztatva értelmöket, istennek mondják vala õt.

²³ Nem látják meg azt a földet, a mely felõl megesküdtem az õ atyáiknak; senki nem látja azt azok közöl, a kik gyaláztak engem.

¹³ A föld magaslatain járatta õt, mezõk terméseivel étette, kõsziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtbõl is olajat; ¹⁴ Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szõlõ vérét, bort ittál.

²⁹ Mézet, vajat, juhot, ünõsajtokat hozának Dávidnak és az õ vele való népnek eleségül. Mert azt gondolják vala magokban: A nép éhes, fáradt és eltikkadt a pusztában.

² És felelvén egy fõember, a kinek kezére támaszkodott a király, az Isten emberének, monda: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? És monda [Elizeus:] Ímé, te szemeiddel meg fogod látni, de nem eszel belõle.

⁶ Mikor lábaimat [édes] tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;

⁸ Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. ⁹ Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl.

¹⁶ Az Úrnak gyûlölõi hízelegnének néki, és örökkévaló volna az õ idejök. [ (Psalms 81:17) És õ megelégítené õt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged! ]

¹⁵ Ki vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt megvetni, és a jót választani;

²² És lészen, hogy a tej bõsége miatt vajat eszik; mert vajat és mézet eszik, valaki csak megmaradott e földön.

¹⁷ A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvök a szomjúságban elepedt: én, az Úr meghallgatom õket, én, Izráel Istene, nem hagyom el õket.

⁶ Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön. ⁷ Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr; ⁸ Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hõség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendõben nem retteg, sem a gyümölcsözéstõl meg nem szûnik.

²⁴ És õ kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az õ ujjának hegyét vízbe, és hûsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban.

¹ És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékébõl jõvén ki

⁵ Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?

¹⁰ Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az õ rablott vagyonát.

¹⁵ Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az õ hasából kiûzi azt az Isten.

²⁵ Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

²⁹ Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

¹² Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

⁷ Gyászol a must, elhervad a szõlõ, és sóhajtnak minden vidám szívûek. ⁸ Megszünt a dobok vidámsága, elcsöndesült az örvendõk zajgása, a cziterának vídámsága megszünt. ⁹ Énekléssel nem isznak bort; keserû a részegítõ ital az ívónak; ¹⁰ Rommá lõn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet! ¹¹ Az utczákon panaszkodás hallik a bor miatt; minden öröm alkonyra szállt, a föld vígassága elköltözött.

¹⁵ Mi köze az én kedveltemnek az én házamhoz? Temérdek istentelenséget cselekedtél; a szent húst abbahagytad; mikor gonoszságban vagy, akkor örvendezel. ¹⁶ Lombos, szép formás gyümölcsû olajfa nevet adott néked az Úr. Nagy vihar morajánál tüzet gyújta rajta, és leromlottak az ágai.

¹³ Jaj annak, a ki hamisan építi házát, felházait pedig álnokul; a ki az õ felebarátjával ingyen szolgáltat, és munkájának bérét néki meg nem adja.

¹⁷ De a te szemeid és szíved csak a te nyereségedre vágynak, és az ártatlan vérére, és ragadozásra és erõszak elkövetésére.

³⁴ Benyelt engem, megemésztett engem Nabukodonozor, a babiloni király, üres edénynyé tett engem, benyelt engem mint a sárkány, betöltötte a hasát az én csemegéimmel, [és] kivetett engemet.

⁴⁴ Megfenyítem Bélt is Babilonban, és kivonom szájából, a mit benyelt, és többé nem futnak hozzá a nemzetek, Babilonnak kõfala is ledõl.

¹⁶ Feltátották ellened szájokat minden ellenségeid; süvöltenek és csikorgatják fogukat, mondván: Nyeljük el õt! Bizony ez a nap az, a melyet vártunk; megértük, látjuk!

¹² Eljött az idõ, elközelgett a nap; a vevõ ne örüljön, az eladó ne szomorkodjék, mert harag [jön] minden sokaságára.

⁷ Mert szelet vetnek és vihart aratnak. Nem indul szárba; termése nem ad lisztet; ha adna is, idegenek nyelik be azt. ⁸ Elnyeletett Izráel! Olyan immár a népek közt, mint az edény, [a melyen] nincs gyönyörûség.

¹ Ne örvendezz Izráel oly vígan, mint a pogányok; mert paráználkodással elszakadtál a te Istenedtõl, és szeretted a bûnbért minden búzaszérûn.

⁴ Halljátok meg ezt ti, kik a szegényre törtök, és e föld szegényeinek kipusztítására.

¹³ De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek elõtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.

²⁴ Vak vezérek, a kik megszûritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek.

⁸ Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bûnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívûek. ⁹ Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra.

³³ A te földednek gyümölcsét, és minden fáradságos szerzeményedet oly nép emészti fel, a melyet nem ismertél, sõt elnyomott és megnyomorított leszel minden idõben.

³ Itt vagyok, tegyetek bizonyságot ellenem az Úr elõtt és az õ felkentje elõtt: kinek vettem el az ökrét, és kinek vettem el a szamarát, és kit csaltam meg, kit sanyargattam, és kitõl fogadtam el ajándékot, hogy a miatt szemet hunyjak? és visszaadom néktek. ⁴ Õk pedig felelének: Nem csaltál meg minket, nem sanyargattál minket, és senkitõl semmit el nem fogadtál.

¹⁹ És szólj néki, ezt mondván: Így szól az Úr: Nemde megölted-é és nemde el is foglaltad-é? És szólj néki, mondván: Ezt mondja az Úr: Ugyanazon a helyen, a hol felnyalták az ebek Nábót vérét, ebek nyalják fel a te véredet is!

¹⁵ Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.

²⁷ Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem; ²⁸ Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

⁶ Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

² A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik. ³ Az árvák szamarát elhajtják, [és] az özvegynek ökrét zálogba viszik. ⁴ Lelökik az útról a szegényeket, [és] a föld nyomorultjai együtt lappanganak. ⁵ Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára. ⁶ A mezõn a más vetését aratják, és a gonosznak szõlõjét szedik. ⁷ Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk. ⁸ A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik. ⁹ Elszakítják az emlõtõl az árvát, és a szegényen levõt zálogba viszik. ¹⁰ Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét. ¹¹ Az õ kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak. ¹² A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törõdik e méltatlansággal.

¹³ Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem: ¹⁴ Mi tevõ lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki? ¹⁵ Nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében? ¹⁶ Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem; ¹⁷ És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett; ¹⁸ Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétõl kezdve vezettem õt! ¹⁹ Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt; ²⁰ Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett; ²¹ Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet; ²² A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

³⁸ Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak; ³⁹ Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

⁹ A sok erõszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;

¹⁸ Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földbõl való ember.

⁵ A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

³¹ A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szûkölködõn.

²² Ne rabold ki a szegényt, mert szegény õ; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban; ²³ Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az õ kirablóik életét elragadja.

¹ Viszont látám én mind a nyomorgatásokat, a melyek a nap alatt történnek, és ímé, [nyilván van] azoknak, a kik nyomorgattatnak, könnyhullatások, és vígasztalójok nincs nékik; és az õket nyomorgatóknak kezekbõl erõszaktételt [szenvednek], és vígasztalójuk nincs nékik.

⁸ Ha a szegényeknek nyomoríttatását, és a törvénynek és igazságnak elfordíttatását látod a tartományban: ne csudálkozzál e dolgon; mert [egyik] felsõrendû vigyáz a [másik] felsõrendûre, és ezek felett [még] felsõbbrendûek [vannak.]

⁷ A seregek Urának szõlõje pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Õ gyönyörûséges ültetése; és várt jogõrzésre, s ím lõn jogorzás; és irgalomra, s ím lõn siralom! ⁸ Jaj azoknak, a kik a házhoz házat ragasztanak, és mezõt foglalnak a mezõkhöz, míg egy helyecske sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön!

³⁴ Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;

²⁹ A föld népe nyomorgatást cselekszik és ragadományt ragadoz, a szûkölködõt és szegényt sanyargatja, s a jövevényt törvénytelen nyomorgatja.

¹ Halljátok meg e beszédet Básánnak ünõi, a kik Samaria hegyén vagytok; a kik nyomorgatjátok a szegényeket, megrontjátok az ügyefogyottakat, a kik azt mondják az õ uroknak: Hozd elõ, hadd igyunk! ² Megesküdt az Úr Isten az õ szentségére, hogy ímé napok következnek reátok, a mikor szigonyokkal visznek el titeket, és a ti maradékotokat halászó horgokkal. ³ És a réseken mentek ki, mindenikõtök egyenest; és a Hermónba vettettek, ezt mondja az Úr.

² Megkívánják a mezõket és elrabolják, és a házakat és elszedik; és nyomorgatják a gazdát, és az õ házanépét az embert és az õ örökségét!

⁹ Népem asszonyait kiûzitek boldogságuk házából; kisdedeiktõl örökre elveszitek az én dicsõségemet.

⁶ Ti pedig meggyaláztátok a szegényt. Avagy nem a gazdagok hatalmaskodnak- é rajtatok, és nem õk hurczolnak-é titeket a törvény elé?

¹³ Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.

⁴ Ímé a ti mezõiteket learató munkások bére, a mit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez.

¹³ Van gonosz nyavalya, a melyet láttam a nap alatt: az õ urának veszedelmére tartott gazdagság; ¹⁴ Ugyanis az a gazdagság elvész valami szerencsétlen eset miatt, és ha fia született néki, annak kezében nem lesz semmi.

²⁰ És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki. ²¹ Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!

²⁹ Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

¹⁹ Sem fia, sem unokája nem lesz az õ népében, és semmi maradéka az õ tanyáján.

¹¹ [Mint] a fogoly madár, mely [fiakat] gyûjt, melyeket nem õ költött, [olyan,] a ki gazdagságot gyûjt, de nem igazán; az õ napjainak felén elhagyja azt, a halálakor pedig bolonddá lesz.

²⁴ És õ kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az õ ujjának hegyét vízbe, és hûsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban. ²⁵ Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképen Lázár is az õ bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel.

² És ráküldé az Úr a Káldeusok seregeit, a Siriabeliek seregeit, a Moábiták seregeit és az Ammon fiainak seregeit, és ráküldte õket Júdára, hogy elveszessék õt az Úr beszéde szerint, a melyet szólott szolgái, a próféták által.

¹⁵ De a Sabeusok rajtok ütének és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.

¹⁷ Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A Káldeusok három csapatot alkotának és ráütének a tevékre, és elhajták azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.

¹⁷ Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

¹¹ Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

⁷ Erõs léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg õt.

⁵ Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.

¹⁸ Azért gyûlöltem az életet; mert gonosznak látszék nékem a dolog, a mi történik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme! ¹⁹ Gyûlöltem én minden munkámat is, melyet munkálkodom a nap alatt; mivelhogy el kell hagynom azt oly embernek, a ki én utánam lesz. ²⁰ És ki tudja, ha bölcs lesz-é vagy bolond? és [mégis] uralkodik minden munkámon, a mit cselekedtem és bölcsen szerzettem a nap alatt! Ez is hiábavalóság!

⁶ Istentelen nemzetség ellen küldtem õt, és haragom népe ellen rendelém, hogy prédáljon és zsákmányt vessen, és eltapodja azt, mint az utczák sarát.

⁷ A mennyire dicsõítette magát és dobzódott, annyi kínnal és gyászszal fizessetek néki; mert ezt mondja az õ szívében: Úgy ülök, mint királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok.

²⁴ És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esõt az Úrtól az égbõl.

²³ Kinyujtá azért Mózes az õ vesszejét az égre, az Úr pedig mennydörgést támaszta és jégesõt, és tûz szálla le a földre, és jégesõt bocsáta az Úr Égyiptom földére.

³³ A hús még foguk között vala, és meg sem emésztették vala, a mikor az Úrnak haragja felgerjede a népre és megveré az Úr a népet igen nagy csapással.

⁶ Hálókat hullat a gonoszokra; tûz, kénkõ és égetõ szél az õ osztályrészök!

³⁰ Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala: ³¹ Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

⁴ Reszket szívem, iszonyúság rettent, a kedves éjszakát remegéssé tevé nékem.

¹⁷ Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet. ¹⁸ És monda: Ezt cselekszem: Az én csûreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat. ¹⁹ És [ezt] mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendõre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél! ²⁰ Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tõled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek?

³⁵ Kezeimet harczra tanítja,

³⁰ És a többiek elmenekültek Afek városába; de a falak rászakadtak a megmaradott huszonkétezer emberre, és Benhadád is elfutott és ott bolyongott a városban kamaráról-kamarára.

²³ Mígnem átjárja a nyíl az õ máját. Miképen siet a madár a tõrre, és nem tudja, hogy az az õ élete ellen van.

¹⁸ És lesz, hogy a ki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijõ a verembõl, megfogatik a tõrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai.

⁴³ Félelem, verem és tõr [jõ] te ellened, Moáb lakosa, azt mondja az Úr. ⁴⁴ A ki elfut a félelem elõl, a verembe esik, és a ki kijõ a verembõl, a tõrben fogatik meg, mert rábocsátom Moábra az õ megfenyítésének esztendejét, azt mondja az Úr.

¹⁹ Mintha valaki oroszlán elõl szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.

¹ Látám az Urat állani az oltáron, és mondá: Üsd meg az oszlop fejét, hadd rendüljenek meg a küszöbök, és döntsd azokat mindnyájok fejére. A megmaradókat pedig fegyverrel ölöm meg. Nem fog elfutni közülök a futó, és nem menekül meg közülök a menekülõ. ² Ha a Seolba ássák is be magokat, kezem onnan is kiragadja õket; és ha az égbe hágnának is fel, onnan is levonszom õket! ³ És ha a Kármel tetején rejtõznének is el, onnan is elõkeresem és elhozom õket; és ha szemeim elõl a tenger fenekére bújnának is, ott is parancsolok a kígyónak és megmarja õket.

⁴¹ Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyûlölõimnek.

¹⁴ Monda azért Joáb: Nem akarok elõtted késedelmezni; és võn három nyilat kezébe és Absolonnak szívébe lövé, minthogy még élt a cserfán.

⁴ Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

²¹ A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!

¹³ Körülvettek az õ íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

¹¹ Mindenfelõl félelmek rettentik õt, és üldözik õt léptennyomon.

²⁰ Meglepi õt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

¹² Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.

¹⁹ Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl.

¹⁵ Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?

³ És lõn másnap, hogy kivevé Passúr Jeremiást a tömlöczbõl, és monda néki Jeremiás: Nem Passúrnak nevezett téged az Úr, hanem Mágor Missábibnak; ⁴ Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én félelembe ejtelek téged és minden barátodat, és elhullanak az õ ellenségeik fegyvere által a szemeid láttára; az egész Júdát pedig odaadom a babiloni király kezébe, és elviszi õket Babilonba, és fegyverrel vágja le õket:

¹¹ Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk, Isten elõtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek elõtt is nyilván vagyunk.

¹⁸ A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségérõl elüldözik õt. ¹⁹ Sem fia, sem unokája nem lesz az õ népében, és semmi maradéka az õ tanyáján.

⁹ Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyûlölõidet.

⁹ Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. ¹⁰ És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.] ¹¹ Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. ¹² Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin! ¹³ Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! ¹⁴ Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék! ¹⁵ Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,

⁴ Vitéznek hegyes nyilait fenyõfa parázsával.

²² És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, õ pedig a sûrû sötétben elhagyatva!

²⁰ Nem egyesülsz velök a sírban, mert elpusztítád földedet, megölted népedet: nem él sokáig a gonoszok magva [sem!] ²¹ Készítsetek öldöklést az õ fiainak atyáik vétkéért, hogy fel ne keljenek, és örökségül bírják e földet, és városokkal töltsék be e földnek színét! ²² És felkelnek õ ellenök, szóla a seregeknek Ura, és kivágom Babilon nevét és maradékát, fiait és unokáit, szól az Úr;

³³ Mert készen van a szörnyû tûzhely régen, készen áll az már a királynak is, mélyen és szélesen csinálta azt, máglyájában tûz és fa bõven; az Úr fuvallata gyújtja meg azt, mint kénköves patak.

¹² A kinek szóró lapát van az õ kezében, és megtisztítja az õ szérûjét; és az õ gabonáját csûrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tûzzel.

¹² Ez ország fiai pedig kivettetnek a külsõ sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása.

¹³ Tengernek megvadult habjai, a magok rútságát tajtékozók; tévelygõ csillagok, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.

²⁸ Gyûjtsétek én hozzám a ti törzseiteknek minden vénjét és a ti elõljáróitokat, hadd mondjam el ez ígéket az õ füleik hallására, és hadd hívjam bizonyságul ellenök a mennyet és földet.

¹⁸ Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

²⁰ Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát. ²¹ Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

²¹ Mert ímé az Úr kijõ helyérõl, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!

²³ Mert istentelenséget cselekedtek Izráelben, és paráználkodtak az õ felebarátjaik feleségével, és az én nevemben hazugságot szóltak, a mit nem parancsoltam nékik. Én pedig tudom azt, és bizonyság vagyok, azt mondja az Úr!

⁵ Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztõk ellen, a paráznák és hamisan esküvõk ellen, és azok ellen, a kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és a kik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura.

² Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jõne; és oly titok, mely ki ne tudódnék. ³ Annakokáért a mit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani; és a mit fülbe sugtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni.

¹⁶ Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangyéliomom szerint a Jézus Krisztus által.

⁵ Azért idõ elõtt semmit se ítéljetek, míg el nem jõ az Úr, a ki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentõl lészen a dícsérete.

³¹ A te ökröd szemed elõtt vágatik le, és nem eszel abból; a te szamarad elragadtatik elõled, és nem tér vissza hozzád; a te juhaid ellenségeidnek adatnak, és nem lesz, a ki megszabadítson.

¹⁷ Ímé eljõ az idõ, a mikor mindaz, a mi a te házadban van, és a mit eltettek a te atyáid e mai napig, elvitetik Babilóniába, és semmi sem marad meg, azt mondja az Úr.

⁵ A mit learatnak néki, az éhezõ eszi meg, a töviskerítésbõl is elviszi azt, kincseiket tõrvetõk nyelik el.

¹⁸ A mit [másoktól] szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az õ cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak. ¹⁹ Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt. ²⁰ Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát. ²¹ Az õ falánksága elõl semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az õ jóléte. ²² Mikor teljes az õ bõsége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.

³⁰ Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

¹⁴ Ha megsokasulnak is az õ fiai, a kardnak [sokasulnak meg,] és az õ magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem. ¹⁵ Az õ maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az õ özvegyeik meg sem siratják. ¹⁶ Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat: ¹⁷ Összeszerezheti [ugyan,] de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik. ¹⁸ Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csõsz-csinálta kunyhó. ¹⁹ Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

⁴ Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.

¹⁸ Sem ezüstjök, sem aranyuk nem szabadíthatja meg õket az Úr haragjának napján, és az õ féltõ szeretetének tüze megemészti az egész földet; mert véget vet, bizony hirtelen vet véget e föld minden lakosának.

²⁶ Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az õ lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az õ lelkéért?

¹ Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, a melyek elkövetkeznek reátok. ² Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; ³ Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tûz. Kincset gyûjtöttetek az utolsó napokban!

¹⁷ És minden hajósmester és a hajókon levõk mind, a sokaság és az evezõk, és valakik a tengeren kereskednek, távol állának.

²⁰ Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sõt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól. ²¹ És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben. ²² És ezt fogja mondani a következõ nemzedék, a ti fiaitok, a kik ti utánatok támadnak, és az idegen, a ki messze földrõl jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, a melyekkel megnyomorította azt az Úr: ²³ Kénkõ és só égette ki egész földjét, be sem vethetõ, semmit nem terem, és semmi fû sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában. ²⁴ Azt fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak? ²⁵ És ezt mondják majd: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az õ atyáik Istenének szövetségét, a melyet akkor kötött velök, a mikor kihozta õket Égyiptom földérõl; ²⁶ És elmentek, és szolgáltak idegen isteneket, és imádták azokat; [olyan] isteneket, a kiket nem ismertek volt és nem adott nékik [az Isten.] ²⁷ És felgerjedett az Úrnak haragja e föld ellen, hogy reá hozza mindazt az átkot, a mely meg van írva e könyvben. ²⁸ És kigyomlálta õket az Úr az õ földjökrõl haragjában, búsulásában és nagy indulatjában; és vetette õket más földre, a mint mai nap [is ]van.

²¹ Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.

¹³ Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentõl, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

² És mi volt jutalmam Istentõl felülrõl; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? ³ Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevõt-é veszedelem?

⁵ Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelõjét, gyûlöli az õ lelke. ⁶ Hálókat hullat a gonoszokra; tûz, kénkõ és égetõ szél az õ osztályrészök!

³⁸ A Magasságosnak szájából nem jõ ki a gonosz és a jó.

⁵¹ És ketté vágatja õt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.