Proverbs 28:7 Cross References - Hungarian

⁷ A ki megõrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.

¹ Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál, ² Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre, ³ Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, ⁴ Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: ⁵ Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz. ⁶ Mert az Úr ád bölcseséget, az õ szájából tudomány és értelem [származik.]

¹ Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megõrizze a te elméd; ² Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendõs életet, és békességet hoznak néked bõven. ³ Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára; ⁴ Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei elõtt. ⁵ Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. ⁶ Minden te útaidban megismered õt; akkor õ igazgatja a te útaidat. ⁷ Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól. ⁸ Egészség lesz [ez] a te testednek, és megújulás a te csontaidnak. ⁹ Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjébõl. ¹⁰ Eképen megtelnek a te csûreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi. ¹¹ Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az õ dorgálását. ¹² Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az õ fiát, a kit kedvel. ¹³ Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez. ¹⁴ Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme. ¹⁵ Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörûségeid nem hasonlíthatók hozzá. ¹⁶ Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség. ¹⁷ Az õ útai gyönyörûséges útak, és minden ösvényei: békesség. ¹⁸ Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok! ¹⁹ Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erõsítette az eget értelemmel. ²⁰ Az õ tudománya által fakadtak ki a mélységbõl [a vizek,] és a felhõk csepegnek harmatot, ²¹ Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtõl, õrizd meg az igaz [bölcseséget,] és a meggondolást! ²² És lesznek [ezek] élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak. ²³ Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd. ²⁴ Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörûséges lesz a te álmod. ²⁵ Ne félj a hirtelen való félelemtõl, és a gonoszok pusztításától, ha eljõ; ²⁶ Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megõrzi a te lábadat a fogságtól. ²⁷ Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése. ²⁸ Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, [a mit kér.] ²⁹ Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott õ együtt ül bátorságosan te veled. ³⁰ Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged. ³¹ Ne irígykedjél az erõszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd. ³² Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az õ titka. ³³ Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja. ³⁴ Ha kik csúfolók, õ megcsúfolja [azokat;] a szelídeknek pedig ád kedvességet. ³⁵ A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.

²⁶ A ki atyjával erõszakoskodik, anyját elûzi: gyalázatos és megszégyenítõ fiú az.

¹⁹ Hallgass te, fiam, [engem,] hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet. ²⁰ Ne légy azok közül való, a kik borral dõzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak. ²¹ Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás. ²² Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik.

²⁴ A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.

³ A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.

¹⁵ A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját.

¹³ Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.

³⁰ Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.

³ Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban. ⁴ A mi miatt csudálkoznak, hogy nem futtok velök együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván.