Revelation 3:19 Cross References - Hungarian

¹⁹ A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.

¹¹ Fineás, Eleázár fia, Áron pap unokája, elfordította az én haragomat Izráel fiaitól, mivelhogy az én bosszúmat megállotta õ közöttök; ezért nem pusztítom ki bosszúmban Izráel fiait. ¹² Mondd azért: Ímé én az én szövetségemet, a békesség [szövetségét] adom õ néki. ¹³ És lészen õ nála és az õ magvánál õ utána az örökkévaló papságnak szövetsége; mivelhogy bosszút állott az õ Istenéért, és engesztelést végze Izráel fiaiért.

⁵ Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az õ gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;

¹⁴ Én leszek néki atyja, és õ lészen nékem fiam, a ki mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem õt emberi veszszõvel és emberek fiainak büntetésével;

¹⁷ Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!

¹ Az éneklõmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.

¹¹ Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.

⁹ Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.

¹⁰ A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Õ, a ki az embert tudományra tanítja:

¹¹ Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az õ dorgálását. ¹² Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az õ fiát, a kit kedvel.

¹⁰ Gonosz dorgálás [jõ] arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.

³² A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.

¹⁵ A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; [de] a fenyítés vesszeje messze elûzi õ tõle azt.

¹⁶ Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.

³⁰ Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtok; fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán.

²⁸ Akkor ezt mondd nékik: Az a nép ez, a mely nem hallgat az Úrnak, az õ Istenének szavára, sem fenyítését fel nem veszi; elveszett a hûség; kiszaggattatott az õ szájokból.

²⁴ Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem!

¹¹ Mert veled vagyok én, azt mondja az Úr, hogy megtartsalak téged: mert véget vetek minden nemzetnek, a kik közé kiûztelek téged, csak néked nem vetek véget, hanem megfenyítelek téged ítélettel, mert nem hagylak egészen büntetés nélkül.

¹⁸ Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem.

² Nem hallgatott a szóra, nem fogadta a fenyítéket, nem bízott az Úrban, Istenéhez nem közelített!

¹⁷ Megemlékezének pedig az õ tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem.

¹¹ Az igyekezetben ne [legyetek] restek; lélekben buzgók [legyetek;] az Úrnak szolgáljatok.

³² De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.

⁹ Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élõk; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek;

¹¹ Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett ti bennetek, sõt védekezést, sõt bosszankodást, sõt félelmet, sõt kívánkozást, sõt buzgóságot, sõt bosszúállást. Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban.

¹⁸ Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor, és nem csupán akkor, ha köztetek vagyok.

¹⁴ A ki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképen való népet, jó cselekedetekre igyekezõt.

⁵ És elfeledkeztetek-é az intésrõl, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha õ dorgál téged; ⁶ Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad. ⁷ Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa? ⁸ Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak. ⁹ Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük õket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk! ¹⁰ Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; õ pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk. ¹¹ Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.

¹² Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az õt szeretõknek.

⁵ Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az elõbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyébõl, ha meg nem térsz.

²¹ Adtam néki idõt is, hogy megtérjen az õ paráználkodásából; és nem tért meg. ²² Íme én ágyba vetem õt, és azokat, a kik vele paráználkodnak, nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek az õ cselekedeteikbõl.