Psalms 103-150:6 A Dávidé.

Hungarian⁽ⁱ⁾ ¹ A Dávidé. ² Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérõl. ³ A ki megbocsátja minden bûnödet, meggyógyítja minden betegségedet. ⁴ A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. ⁵ A ki jóval tölti be a te ékességedet, [és] megújul a te ifjúságod, mint a sasé. ⁶ Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal. ⁷ Megismertette az õ útait Mózessel; Izráel fiaival az õ cselekedeteit. ⁸ Könyörülõ és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû. ⁹ Nem feddõdik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké. ¹⁰ Nem bûneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. ¹¹ Mert a milyen magas az ég a földtõl, olyan nagy az õ kegyelme az õt félõk iránt. ¹² A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tõlünk a mi vétkeinket. ¹³ A milyen könyörülõ az atya a fiakhoz, olyan könyörülõ az Úr az õt félõk iránt. ¹⁴ Mert õ tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk. ¹⁵ Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága. ¹⁶ Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az õ helye sem ismeri azt többé. ¹⁷ De az Úr kegyelme öröktõl fogva való és örökkévaló az õt félõkön, és az õ igazsága a fiaknak fiain; ¹⁸ Azokon, a kik megtartják az õ szövetségét és megemlékeznek az õ parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék. ¹⁹ Az Úr a mennyekbe helyheztette az õ székét és az õ uralkodása mindenre kihat. ²⁰ Áldjátok az Urat õ angyalai, ti hatalmas erejûek, a kik teljesítitek az õ rendeletét, hallgatván az õ rendeletének szavára. ²¹ Áldjátok az Urat minden õ serege: õ szolgái, akaratának teljesítõi! ²² Áldjátok az Urat minden õ teremtményei, az õ uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat! ¹⁰⁴ ¹ Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! ² A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; ³ A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain; ⁴ A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá. ⁵ Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké. ⁶ Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. ⁷ Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. ⁸ Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik. ⁹ Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására. ¹⁰ A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között; ¹¹ Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat. ¹² Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak. ¹³ A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld. ¹⁴ A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl, ¹⁵ És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét. ¹⁶ Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált; ¹⁷ A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza. ¹⁸ A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke. ¹⁹ Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja. ²⁰ Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai; ²¹ Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket. ²² Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek; ²³ Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig. ²⁴ Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal. ²⁵ Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt. ²⁶ Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne. ²⁷ Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben. ²⁸ Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. ²⁹ Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra. ³⁰ Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét. ³¹ Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben; ³² A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok. ³³ Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok! ³⁴ Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban; ³⁵ Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat! ¹⁰⁵ ¹ Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit! ² Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét. ³ Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat. ⁴ Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen. ⁵ Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl. ⁶ Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai! ⁷ Õ, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az õ ítélete. ⁸ Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké; az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen; ⁹ A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl. ¹⁰ És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül, ¹¹ Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül. ¹² Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban, ¹³ És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez: ¹⁴ Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:] ¹⁵ Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok! ¹⁶ Mikor éhséget idéze elõ a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré, ¹⁷ Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el; ¹⁸ A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala, ¹⁹ Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt. ²⁰ Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt; ²¹ Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán; ²² Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá. ²³ És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék. ²⁴ És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál. ²⁵ Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival. ²⁶ Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala. ²⁷ Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén. ²⁸ Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek. ²⁹ Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat. ³⁰ Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.] ³¹ Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon. ³² Adott nékik esõ gyanánt jégesõt, [és] lángoló tüzet a földjökre. ³³ És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit. ³⁴ Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár. ³⁵ És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté. ³⁶ És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét. ³⁷ És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges. ³⁸ Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket. ³⁹ Felhõt terjeszte ki, hogy befedezze [õket,] és tüzet, hogy világítson éjjel. ⁴⁰ Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket. ⁴¹ Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon. ⁴² Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a [melyet tõn] Ábrahámnak, az õ szolgájának. ⁴³ Kihozá azért az õ népét örömmel, [és] az õ választottait vígassággal. ⁴⁴ És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét. ⁴⁵ Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat! ¹⁰⁶ ¹ Dicsérjétek az Urat. mert örökkévaló az õ kegyelme. ² Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét? ³ Boldog, a ki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden idõben. ⁴ Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jõjj el hozzám szabadításoddal, ⁵ Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel! ⁶ Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk. ⁷ Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél. ⁸ De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét. ⁹ Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon. ¹⁰ És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl; kimentette õket ellenség kezébõl. ¹¹ Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük. ¹² És hittek az õ beszédeinek, [és] énekelték az õ dicséretét. ¹³ Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az õ tanácsát! ¹⁴ Epekedés epeszté õket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon. ¹⁵ És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe. ¹⁶ És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen. ¹⁷ Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét. ¹⁸ És tûz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat. ¹⁹ Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elõtt. ²⁰ Felcserélték az õ dicsõségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik. ²¹ Elfeledkezének Istenrõl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban, ²² Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett. ²³ Gondolta, hogy kipusztítja õket; de Mózes, az õ választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [õket.] ²⁴ És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az õ igéretének. ²⁵ És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára. ²⁶ De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában; ²⁷ S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja õket a tartományokban. ²⁸ Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait. ²⁹ És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás. ³⁰ Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn. ³¹ És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké. ³² Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok, ³³ Mert megkeseríték az õ szívét, és gondatlanul szólt ajkaival. ³⁴ Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította õket az Úr. ³⁵ Sõt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket. ³⁶ És tisztelték azoknak bálványait, és tõrré levének azok reájok. ³⁷ És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek, ³⁸ És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel. ³⁹ És tisztátalanokká lõnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben. ⁴⁰ De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az õ örökségét. ⁴¹ És odaadá õket pogányok kezébe, és gyûlölõik uralkodtak rajtok. ⁴² És sanyargatták õket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt! ⁴³ Számtalanszor megmentette õket, de õk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe. ⁴⁴ De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat; ⁴⁵ És megemlékezett velök kötött szövetségérõl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelõdék. ⁴⁶ És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik õket fogva elvivék. ⁴⁷ Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel. ⁴⁸ Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat. ¹⁰⁷ ¹ Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme. ² [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl; ³ És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl. ⁴ Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala. ⁵ Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök. ⁶ De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket. ⁷ És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak. ⁸ Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért, ⁹ Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval! ¹⁰ A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal; ¹¹ Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták; ¹² Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök. ¹³ De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket. ¹⁴ Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá. ¹⁵ Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért, ¹⁶ Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé! ¹⁷ A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak. ¹⁸ Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének. ¹⁹ De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket. ²⁰ Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl. ²¹ Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért, ²² És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel! ²³ A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak, ²⁴ Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben. ²⁵ Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat. ²⁶ Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben. ²⁷ Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala. ²⁸ De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket. ²⁹ Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok. ³⁰ És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára. ³¹ Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért! ³² És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében! ³³ Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá; ³⁴ Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt. ³⁵ Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká. ³⁶ És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek. ³⁷ És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek. ³⁸ És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg. ³⁹ De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt. ⁴⁰ Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben. ⁴¹ De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz. ⁴² Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját. ⁴³ A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét! ¹⁰⁸ ¹ Ének. Dávid zsoltára. ² Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.] ³ Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt! ⁴ Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között! ⁵ Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod! ⁶ Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön! ⁷ Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem! ⁸ Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét. ⁹ Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm. ¹⁰ Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok. ¹¹ Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig? ¹² Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel? ¹³ Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség! [ (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket. ] ¹⁰⁹ ¹ Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár. ² Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem. ³ És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül. ⁴ Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom. ⁵ Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért. ⁶ Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl. ⁷ Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen. ⁸ Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. ⁹ Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. ¹⁰ És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.] ¹¹ Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. ¹² Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin! ¹³ Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! ¹⁴ Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék! ¹⁵ Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl, ¹⁶ A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje. ¹⁷ Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle. ¹⁸ Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj. ¹⁹ Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. ²⁰ Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. ²¹ De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! ²² Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. ²³ Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. ²⁴ Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl. ²⁵ Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. ²⁶ Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! ²⁷ Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! ²⁸ Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. ²⁹ Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! ³⁰ Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette! ³¹ Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét. ¹¹⁰ ¹ Dávidé; zsoltár. ² A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, [mondván:] Uralkodjál ellenségeid között! ³ A te néped készséggel siet a te sereggyûjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhébõl leszen ifjaidnak harmatja. ⁴ Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint. ⁵ Az Úr a te jobbod felõl; megrontja az õ haragja napján a királyokat; ⁶ Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden fõt. ⁷ Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az õ fejét. ¹¹¹ ¹ Dícsérjétek az Urat. ² Nagyok az Úrnak cselekedetei; kivánatosak mindazoknak, a kik gyönyörködnek azokban. ³ Dicsõség és méltóság az õ cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig. ⁴ Emlékezetet szerzett az õ csudálatos dolgainak; kegyelmes és irgalmas az Úr. ⁵ Eledelt ad az õt félõknek; megemlékezik az õ szövetségérõl örökké. ⁶ Cselekedeteinek erejét tudtul adta az õ népének, nékik adván a pogányok örökségét. ⁷ Kezeinek cselekedetei hûség és igazság; minden õ végzése tökéletes. ⁸ Megingathatlanok örökké és mindvégig; hívségbõl és egyenességbõl származottak. ⁹ Váltságot küldött az õ népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az õ neve. ¹⁰ A bölcseség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig. ¹¹² ¹ Dicsérjétek az Urat. ² Hõs lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik. ³ Gazdagság és bõség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad. ⁴ Az igazakra világosság fénylik a sötétben: [attól a ki] irgalmas, kegyelmes és igaz. ⁵ Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi. ⁶ Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz. ⁷ Semmi rossz hírtõl nem fél; szíve erõs, az Úrban bizakodó. ⁸ Rendületlen az õ szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz. ⁹ Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az õ szarva felemeltetik dicsõséggel. ¹⁰ Látja [ezt] a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz. ¹¹³ ¹ Dicsérjétek az Urat. ² Áldott legyen az Úr neve mostantól fogva és örökké! ³ Napkelettõl fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve! ⁴ Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsõsége túl van az egeken. ⁵ Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik? ⁶ A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön; ⁷ A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szûkölködõt kivonszsza a sárból, ⁸ Hogy odaültesse õket a fõemberek közé, az õ népének fõemberei közé; ⁹ A ki beülteti a meddõt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat! ¹¹⁴ ¹ Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül: ² Júda lõn az õ szentséges [népe] és Izráel az õ királysága. ³ A tenger látá õt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula. ⁴ A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai. ⁵ Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál? ⁶ Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai? ⁷ Indulj meg te föld az Úr orczája elõtt, a Jákób Istene elõtt, ⁸ A ki átváltoztatja a kõsziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává. ¹¹⁵ ¹ Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsõséget, a te kegyelmedért és hívségedért! ² Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az õ Istenök? ³ Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi. ⁴ Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája. ⁵ Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak; ⁶ Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak; ⁷ Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az õ torkukkal. ⁸ Hasonlók legyenek azokhoz készítõik, [és] mindazok, a kik bíznak bennök! ⁹ Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ. ¹⁰ Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ. ¹¹ A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa õ. ¹² Az Úr megemlékezik mi rólunk [és] megáld [minket]; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát. ¹³ Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat. ¹⁴ Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat. ¹⁵ Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet. ¹⁶ Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta. ¹⁷ Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe. ¹⁸ De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat! ¹¹⁶ ¹ Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát. ² Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben. ³ Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. ⁴ És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet! ⁵ Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas. ⁶ Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem. ⁷ Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled. ⁸ Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl: ⁹ Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén. ¹⁰ Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék. ¹¹ Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug. ¹² Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért? ¹³ A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül. ¹⁴ Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt. ¹⁵ Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála. ¹⁶ Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet. ¹⁷ Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül. ¹⁸ Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt, ¹⁹ Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat! ¹¹⁷ ¹ Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok; magasztalják õt mind a népek! ² Mert nagy az õ kegyelmessége mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat! ¹¹⁸ ¹ Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme! ² Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az õ kegyelme! ³ Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az õ kegyelme! ⁴ Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az õ kegyelme! ⁵ Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott [és] tágas térre [tett] engem az Úr. ⁶ Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember? ⁷ Velem van az Úr az én segítõim közt, és nézni fogok az én gyûlölõimre. ⁸ Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni. ⁹ Jobb az Úrban bízni, mint fõemberekben reménykedni. ¹⁰ Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém õket. ¹¹ Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém õket. ¹² Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tûz, mert az Úr nevében elvesztém õket. ¹³ Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem. ¹⁴ Erõsségem és énekem az Úr, és õ lõn nékem szabadulásul. ¹⁵ Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett! ¹⁶ Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett! ¹⁷ Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit! ¹⁸ Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak. ¹⁹ Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon [és] dicsérjem az Urat! ²⁰ Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon. ²¹ Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél! ²² A kõ a melyet az építõk megvetettek, szegeletkõvé lett! ²³ Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink elõtt! ²⁴ Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen! ²⁵ Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó elõmenetelt! ²⁶ Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok! ²⁷ Isten az Úr és õ világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához. ²⁸ Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged. ²⁹ Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme! ¹¹⁹ ¹ Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak. ² Boldogok, a kik megõrzik az õ bizonyságait, [és] teljes szívbõl keresik õt. ³ És nem cselekesznek hamisságot; az õ útaiban járnak. ⁴ Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megõrizzük. ⁵ Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megõrzésére! ⁶ Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra! ⁷ Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire. ⁸ A te rendeléseidet megõrzöm; soha ne hagyj el engem! ⁹ Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által? ¹⁰ Teljes szívbõl kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól! ¹¹ Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. ¹² Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre. ¹³ Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét. ¹⁴ Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban. ¹⁵ A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek. ¹⁶ Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedrõl nem feledkezem el. ¹⁷ Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet. ¹⁸ Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát. ¹⁹ Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tõlem a te parancsolataidat. ²⁰ Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt. ²¹ Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól. ²² Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megõriztem a te bizonyságaidat! ²³ Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidrõl gondolkodik. ²⁴ A te bizonyságaid én gyönyörûségem, [és] én tanácsadóim. ²⁵ Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint. ²⁶ Útaimat elbeszéltem elõtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre! ²⁷ Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról! ²⁸ Sír a lelkem a keserûség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint! ²⁹ A hamisságnak útját távoztasd el tõlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem! ³⁰ Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak elõttem. ³¹ Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni! ³² A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet! ³³ Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megõrizzem azt mindvégig. ³⁴ Oktass, hogy megõrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívembõl. ³⁵ Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban. ³⁶ Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre. ³⁷ Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet. ³⁸ Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged. ³⁹ Fordítsd el tõlem a gyalázatot, a mitõl félek; hiszen jók a te ítéleteid. ⁴⁰ Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által. ⁴¹ És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted, ⁴² Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben! ⁴³ És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet! ⁴⁴ És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké. ⁴⁵ És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem. ⁴⁶ És a királyok elõtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg. ⁴⁷ És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek. ⁴⁸ És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidrõl. ⁴⁹ Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédrõl, a melyhez nékem reménységet adtál! ⁵⁰ Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem. ⁵¹ A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtõl. ⁵² Megemlékezem a te öröktõl fogva való ítéleteidrõl Uram, és vigasztalódom. ⁵³ Harag vett rajtam erõt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet. ⁵⁴ Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában. ⁵⁵ Uram! a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet. ⁵⁶ Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megõriztem. ⁵⁷ Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása. ⁵⁸ Teljes szívbõl könyörgök a te színed elõtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint! ⁵⁹ Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom. ⁶⁰ Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat. ⁶¹ Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedrõl el nem feledkezem. ⁶² Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért. ⁶³ Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják. ⁶⁴ A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre! ⁶⁵ Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint. ⁶⁶ Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak. ⁶⁷ Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra. ⁶⁸ Jó vagy te és jóltevõ, taníts meg engem a te rendeléseidre. ⁶⁹ A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívbõl megtartom a te parancsolataidat. ⁷⁰ Kövér az õ szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm. ⁷¹ Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet. ⁷² A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst. ⁷³ A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat. ⁷⁴ A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem. ⁷⁵ Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem. ⁷⁶ Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint. ⁷⁷ Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm. ⁷⁸ Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom. ⁷⁹ Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat! ⁸⁰ Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek. ⁸¹ Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem. ⁸² A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem? ⁸³ Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem. ⁸⁴ Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözõim felett? ⁸⁵ Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.] ⁸⁶ Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem! ⁸⁷ Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat. ⁸⁸ A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megõrizhessem a te szádnak bizonyságait. ⁸⁹ Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben. ⁹⁰ Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az. ⁹¹ A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál. ⁹² Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörûségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban. ⁹³ Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem. ⁹⁴ Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem. ⁹⁵ Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek. ⁹⁶ Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa. ⁹⁷ Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom! ⁹⁸ Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok. ⁹⁹ Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim. ¹⁰⁰ Elõrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra. ¹⁰¹ Minden gonosz ösvénytõl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet. ¹⁰² Nem távoztam el a te ítéleteidtõl, mert te oktattál engem. ¹⁰³ Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak! ¹⁰⁴ A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét. ¹⁰⁵ Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága. ¹⁰⁶ Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit. ¹⁰⁷ Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint. ¹⁰⁸ Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elõtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre. ¹⁰⁹ Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem. ¹¹⁰ Tõrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem. ¹¹¹ A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok. ¹¹² Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig. ¹¹³ Az állhatatlanokat gyûlölöm, de a te törvényedet szeretem. ¹¹⁴ Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem. ¹¹⁵ Távozzatok tõlem gonoszok, hogy megõrizzem az én Istenemnek parancsolatait. ¹¹⁶ Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben. ¹¹⁷ Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen. ¹¹⁸ Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtõl elhajolnak, mert az õ álnokságuk hazugság. ¹¹⁹ Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat. ¹²⁰ Borzad testem a tõled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtõl. ¹²¹ Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak! ¹²² Légy kezes a te szolgádért az õ javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem. ¹²³ Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után. ¹²⁴ Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem! ¹²⁵ Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat! ¹²⁶ Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet. ¹²⁷ Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat. ¹²⁸ Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyûlölöm. ¹²⁹ Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megõrzi azokat. ¹³⁰ A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyûeket. ¹³¹ Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat. ¹³² Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelõin. ¹³³ Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam! ¹³⁴ Oltalmazz meg az emberek erõszakosságától, hogy megõrizzem a te határozataidat! ¹³⁵ A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre! ¹³⁶ Víznek folyásai erednek az én szemeimbõl azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet. ¹³⁷ Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos. ¹³⁸ A te bizonyságaidat igazságban és hûségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben. ¹³⁹ Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedrõl az én ellenségeim. ¹⁴⁰ Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt. ¹⁴¹ Kicsiny vagyok én és megvetett, [de] a te határozataidról el nem feledkezem. ¹⁴² A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz. ¹⁴³ Nyomorúság és keserûség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörûségeim nékem. ¹⁴⁴ A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek! ¹⁴⁵ Teljes szívbõl kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet. ¹⁴⁶ Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megõrzöm a te bizonyságaidat. ¹⁴⁷ Hajnal elõtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem. ¹⁴⁸ Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam. ¹⁴⁹ Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint! ¹⁵⁰ Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtõl messze távoztak. ¹⁵¹ Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság. ¹⁵² Régtõl fogva tudom a te bizonyságaid felõl, hogy azokat örökké állandókká tetted. ¹⁵³ Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedrõl nem felejtkezem el! ¹⁵⁴ Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem! ¹⁵⁵ Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törõdnek a te rendeléseiddel. ¹⁵⁶ Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem. ¹⁵⁷ Sokan vannak az én háborgatóim és üldözõim, [de] nem térek el a te bizonyságaidtól. ¹⁵⁸ Láttam a hûteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják. ¹⁵⁹ Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem! ¹⁶⁰ A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló. ¹⁶¹ A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; [de] a te igédtõl félt az én szívem. ¹⁶² Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált. ¹⁶³ A hamisságot gyûlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem. ¹⁶⁴ Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért. ¹⁶⁵ A te törvényed kedvelõinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk. ¹⁶⁶ Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem. ¹⁶⁷ Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem. ¹⁶⁸ Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van elõtted. ¹⁶⁹ Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint. ¹⁷⁰ Jusson elõdbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem! ¹⁷¹ Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre. ¹⁷² Nyelvem a te beszédedrõl énekel, mert minden parancsolatod igaz. ¹⁷³ Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam! ¹⁷⁴ Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörûségem. ¹⁷⁵ Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam! ¹⁷⁶ Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el! ¹²⁰ ¹ Grádicsok éneke. ² Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól [és ]a csalárd nyelvtõl! ³ Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?! ⁴ Vitéznek hegyes nyilait fenyõfa parázsával. ⁵ Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom! ⁶ Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyûlölõivel! ⁷ Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, õk viadalra [készek.] ¹²¹ ¹ Grádicsok éneke. ² Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet. ³ Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te õrizõd. ⁴ Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek õrizõje! ⁵ Az Úr a te õrizõd, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felõl. ⁶ Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold. ⁷ Az Úr megõriz téged minden gonosztól, megõrzi a te lelkedet. ⁸ Megõrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké! ¹²² ¹ Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába! ² Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem! ³ Jeruzsálem, te [szépen] épült, mint a jól egybeszerkesztett város! ⁴ A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére. ⁵ Mert ott ülnek az ítélõszékek, Dávid házának székei. ⁶ Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretõk! ⁷ Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban. ⁸ Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled! ⁹ Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked! ¹²³ ¹ Grádicsok éneke. ² Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy [néznek] szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk! ³ Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal. ⁴ Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával. ¹²⁴ ¹ Grádicsok éneke, Dávidtól. ² Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek: ³ Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk; ⁴ Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk; ⁵ Akkor átfutottak volna rajtunk a felbõszült vizek. ⁶ Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául! ⁷ Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tõrébõl. A tõr elszakadt, mi pedig megszabadultunk. ⁸ A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet. ¹²⁵ ¹ Grádicsok éneke. ² Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az õ népét mostantól fogva mindörökké. ³ Mert nem pihen meg a gonoszság pálczája az igazak részén, hogy rosszra ne nyújtsák ki kezeiket az igazak. ⁴ Tégy jól, Uram, a jókkal, és a szívök szerint igazakkal! ⁵ A görbe utakra tévedezõket pedig ragadtassa el az Úr, együtt a gonosztevõkkel; békesség legyen Izráelen! ¹²⁶ ¹ Grádicsok éneke. ² Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr! ³ Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk. ⁴ Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön! ⁵ A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd. ⁶ A ki vetõmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jõ elõ, kévéit emelve. ¹²⁷ ¹ Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építõi. Ha az Úr nem õrzi a várost, hiába vigyáz az õrizõ. ² Hiába néktek korán felkelnetek, késõn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget. ³ Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom. ⁴ Mint a nyilak a hõsnek kezében, olyanok a serdülõ fiak. ⁵ Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban. ¹²⁸ ¹ Grádicsok éneke. a ki az õ útaiban jár! ² Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod. ³ Feleséged, mint a termõ szõlõ házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül. ⁴ Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat! ⁵ Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében; ⁶ És meglássad fiaidnak fiait; békesség legyen Izráelen! ¹²⁹ ¹ Grádicsok éneke. ² Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem. ³ Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat. ⁴ Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét. ⁵ Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyûlölik a Siont. ⁶ Olyanok lesznek, mint a háztetõn a fû, a mely kiszárad, mielõtt letépnék. ⁷ A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötõ az ölébe. ⁸ Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében! ¹³⁰ ¹ Grádicsok éneke. ² Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgõ szavamra! ³ Ha a bûnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?! ⁴ Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged! ⁵ Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az õ igéretében. ⁶ [Várja] lelkem az Urat, jobban, mint az õrök a reggelt, az õrök a reggelt. ⁷ Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bõséges nála a szabadítás! ⁸ Meg is szabadítja õ Izráelt minden õ bûnébõl. ¹³¹ ¹ Grádicsok éneke; Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erõmet haladó csodadolgok után; ² Sõt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem. ³ Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké! ¹³² ¹ Grádicsok éneke. ² A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének: ³ Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba; ⁴ Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert; ⁵ Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot! ⁶ Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein: ⁷ Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához! ⁸ Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája! ⁹ Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek! ¹⁰ Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl! ¹¹ Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe; ¹² Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek. ¹³ Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: ¹⁴ Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem; ¹⁵ Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel; ¹⁶ Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei. ¹⁷ Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek. ¹⁸ Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog. ¹³³ ¹ Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörûséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak! ² Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére; ³ Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké! ¹³⁴ ¹ Grádicsok éneke. ² Emeljétek fel kezeiteket a szenthelyen, és áldjátok az Urat! ³ Áldjon meg téged az Úr a Sionról, a ki teremtette az eget és a földet! ¹³⁵ ¹ Dicsérjétek az Urat! ² A kik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban. ³ Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörûséges! ⁴ Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéül. ⁵ Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb. ⁶ Mind megteszi az Úr, a mit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben. ⁷ Felemeli a felhõket a földnek szélérõl; villámlást készít, hogy esõ legyen, s szelet hoz elõ tárházaiból. ⁸ A ki megverte Égyiptom elsõszülötteit, az emberétõl a baroméig. ⁹ Jeleket és csodákat küldött rád, oh Égyiptom, Faraóra és összes szolgáira. ¹⁰ A ki megvert sok népet, és megölt erõs királyokat: ¹¹ Szíhont, az Emoreusok királyát, meg Ógot, a Básán királyát, és Kanaánnak minden királyát. ¹² És odaadta földüket örökségül; örökségül saját népének, Izráelnek. ¹³ Uram! Örökkévaló a te neved; nemzedékrõl nemzedékre emlegetnek téged. ¹⁴ Mert birája az Úr az õ népének, és könyörületes az õ szolgái iránt. ¹⁵ A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotásai. ¹⁶ Szájok van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak; ¹⁷ Füleik vannak, de nem hallanak, és lehellet sincsen szájokban! ¹⁸ Hasonlók lesznek hozzájuk alkotóik is, [és] mindazok, a kik bíznak bennök. ¹⁹ Izráel háznépe: áldjátok az Urat! Áronnak háznépe: áldjátok az Urat! ²⁰ Lévinek háznépe: áldjátok az Urat! Kik félik az Urat: áldjátok az Urat! ²¹ Áldott az Úr a Sionon, a ki Jeruzsálemben lakozik! Dicsérjétek az Urat! ¹³⁶ ¹ Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme. ² Magasztaljátok az istenek Istenét; mert örökkévaló az õ kegyelme. ³ Magasztaljátok az uraknak Urát; mert örökkévaló az õ kegyelme. ⁴ A ki nagy csodákat mûvel egyedül; mert örökkévaló az õ kegyelme. ⁵ A ki teremtette az egeket bölcseséggel; mert örökkévaló az õ kegyelme. ⁶ A ki kiterjesztette a földet a vizek fölé; mert örökkévaló az õ kegyelme. ⁷ A ki teremtette a nagy világító testeket; mert örökkévaló az õ kegyelme. ⁸ A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az õ kegyelme. ⁹ A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; mert örökkévaló az õ kegyelme. ¹⁰ A ki megverte az égyiptomiakat elsõszülötteikben; mert örökkévaló az õ kegyelme. ¹¹ A ki kihozta Izráelt azok közül; mert örökkévaló az õ kegyelme. ¹² Hatalmas kézzel és kifeszített karral; mert örökkévaló az õ kegyelme. ¹³ A ki kétfelé választotta a veres tengert; mert örökkévaló az õ kegyelme. ¹⁴ És átvitte Izráelt annak közepén; mert örökkévaló az õ kegyelme. ¹⁵ Faraót pedig és seregét a veres tengerbe meríté; mert örökkévaló az õ kegyelme. ¹⁶ A ki vezérlette népét a pusztában; mert örökkévaló az õ kegyelme. ¹⁷ A ki nagy királyokat vert le; mert örökkévaló az õ kegyelme. ¹⁸ És megvert hatalmas királyokat; mert örökkévaló az õ kegyelme. ¹⁹ Szíhont, az Emoreusok királyát; mert örökkévaló az õ kegyelme. ²⁰ Meg Ógot, a Básán királyát; mert örökkévaló az õ kegyelme. ²¹ És örökségül adta az õ földjüket; mert örökkévaló az õ kegyelme. ²² Örökségül szolgájának, az Izráelnek; mert örökkévaló az õ kegyelme. ²³ A ki megemlékezett rólunk alacsonyságunkban; mert örökkévaló az õ kegyelme. ²⁴ És megszabadított minket elleneinktõl; mert örökkévaló az õ kegyelme. ²⁵ A ki eledelt ad minden testnek; mert örökkévaló az õ kegyelme. ²⁶ Magasztaljátok az egek Istenét; mert örökkévaló az õ kegyelme! ¹³⁷ ¹ Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. ² A fûzfákra, közepette, [oda] függesztettük hárfáinkat, ³ Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, [mondván]: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül! ⁴ Hogyan énekelnõk az Úrnak énekét idegen földön?! ⁵ Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem! ⁶ Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének! ⁷ Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig! ⁸ Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk! ⁹ Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet! ¹³⁸ ¹ Dávidé. énekkel áldlak az istenek elõtt. ² Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet. ³ Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erõ [támadt.] ⁴ Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit, ⁵ És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsõsége! ⁶ Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri. ⁷ Ha nyomorúságban vergõdöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet. ⁸ Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait! ¹³⁹ ¹ Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára. ² Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat. ³ Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod. ⁴ Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! ⁵ Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. ⁶ Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt. ⁷ Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak? ⁸ Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. ⁹ Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: ¹⁰ Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem. ¹¹ Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz, ¹² A sötétség sem borít el elõled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság. ¹³ Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. ¹⁴ Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. ¹⁵ Nem volt elrejtve elõtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében. ¹⁶ Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök. ¹⁷ És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája! ¹⁸ Számlálgatom õket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok. ¹⁹ Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tõlem! ²⁰ A kik gonoszul szólnak felõled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid. ²¹ Ne gyûlöljem-é, Uram, a téged gyûlölõket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é? ²² Teljes gyûlölettel gyûlölöm õket, ellenségeimmé lettek! ²³ Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! ²⁴ És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján! ¹⁴⁰ ¹ Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára. ² Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! ³ A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek. ⁴ Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela. ⁵ Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet. ⁶ Tõrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela. ⁷ Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát! ⁸ Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján! ⁹ Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elõ, mert felfuvalkodik! Szela. ¹⁰ A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka. ¹¹ Eleven szenek hulljanak reájok; tûzbe vesse õket, örvényekbe, fel ne keljenek! ¹² A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert ûzze a veszedelem, míg nyaka szakad. ¹³ Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. [ (Psalms 140:14) Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád elõtt lakoznak az igazságosak. ] ¹⁴¹ ¹ Dávid zsoltára. figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged. ² Mint jóillatú füst jusson elõdbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.] ³ Tégy Uram závárt az én szájamra; õriztessed az én ajkaim nyílását! ⁴ Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételébõl! ⁵ Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még imádkozom is értök nyavalyájokban. ⁶ Ha sziklához paskoltatnak az õ bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörûségesek. ⁷ Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában. ⁸ De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet! ⁹ Õrizz meg a tõrtõl, a mit elém hánytak, és a gonosztevõknek hálóitól! ¹⁰ Essenek az álnokok saját tõreikbe; míg én egyben általmegyek! ¹⁴² ¹ Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor. ² Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz. ³ Kiöntöm elõtte panaszomat, kitárom elõtte nyomorúságomat, ⁴ Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tõrt hánytak elém. ⁵ Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felõlem. ⁶ Hívlak téged, oh Uram; [s ezt] mondom: Te vagy oltalmam [és] örökségem az élõknek földén; ⁷ Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözõimtõl, mert hatalmasabbak nálamnál! [ (Psalms 142:8) Vezesd ki lelkemet a börtönbõl, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem. ] ¹⁴³ ¹ Dávid zsoltára. hûséged [és] igazságod szerint hallgass meg engemet. ² Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élõ sem igaz elõtted! ³ Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké! ⁴ Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem! ⁵ Megemlékezem a régi idõkrõl, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem. ⁶ Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy [eped] utánad. Szela. ⁷ Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat elõlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz. ⁸ Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet! ⁹ Szabadíts meg engem ellenségeimtõl, Uram; hozzád menekülök! ¹⁰ Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön. ¹¹ Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért! ¹² És kegyelmedbõl rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok. ¹⁴⁴ ¹ Dávidé. ² Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet. ³ Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá? ⁴ Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék. ⁵ Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! ⁶ Lövelj villámot és hányd szerte õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket. ⁷ Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl; ⁸ A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze. ⁹ Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged; ¹⁰ Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától. ¹¹ Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze. ¹² Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nõve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok. ¹³ Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken. ¹⁴ Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon. ¹⁵ Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene. ¹⁴⁵ ¹ Dávid dicsérõ éneke. ² Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké! ³ Nagy az Úr és igen dicséretes, és az õ nagysága megfoghatatlan. ⁴ Nemzedék nemzedéknek dícséri mûveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat. ⁵ A te méltóságod dicsõ fényérõl, és csodálatos dolgaidról elmélkedem. ⁶ Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem. ⁷ A te nagy jóságod emlékeirõl áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek. ⁸ Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû. ⁹ Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez. ¹⁰ Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid. ¹¹ Országodnak dicsõségérõl szólnak, és a te hatalmadat beszélik. ¹² Hogy tudtul adják az ember fiainak az õ hatalmát, és az õ országának fényes dicsõségét. ¹³ A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékrõl nemzedékre. ¹⁴ Az Úr megtámogat minden elesendõt, és felegyenesít minden meggörnyedtet. ¹⁵ Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket. ¹⁶ Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élõt ingyen. ¹⁷ Igaz az Úr minden õ útában, és minden dolgában kegyelmes. ¹⁸ Közel van az Úr minden õt hívóhoz; mindenkihez, a ki hûséggel hívja õt. ¹⁹ Beteljesíti az õt félõknek kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti õket. ²⁰ Megõrzi az Úr mindazokat, a kik õt szeretik; de a gonoszokat mind megsemmisíti. ²¹ Az Úr dicséretét beszélje ajkam, és az õ szent nevét áldja minden test örökkön örökké! ¹⁴⁶ ¹ Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat! ² Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok. ³ Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet! ⁴ Kimegyen a lelke; visszatér földébe, [és] aznapon elvesznek az õ tervei. ⁵ Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az õ Istenében; ⁶ A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hûségét örökké; ⁷ Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezõknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat. ⁸ Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat. ⁹ Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja. ¹⁰ Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékrõl nemzedékre! Dicsérjétek az Urat! ¹⁴⁷ ¹ Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkrõl énekelni jó; hiszen õt dicsérni gyönyörûséges és illendõ dolog! ² Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyûjti Izráelnek elûzötteit; ³ Meggyógyítja a megtört szívûeket, és bekötözi sebeiket. ⁴ Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevérõl nevezi. ⁵ Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa. ⁶ Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza. ⁷ Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek! ⁸ A ki beborítja az eget felhõvel, esõt készít a föld számára, [és] füvet sarjaszt a hegyeken; ⁹ A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak. ¹⁰ Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik; ¹¹ Az õt félõkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek. ¹² Dicsõitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet! ¹³ Mert erõsekké teszi kapuid zárait, [s] megáldja benned a te fiaidat. ¹⁴ Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával. ¹⁵ Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az õ rendelete! ¹⁶ Olyan havat ád, mint a gyapjú, [és] szórja a deret, mint a port. ¹⁷ Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az õ fagya elõtt? ¹⁸ Kibocsátja szavát s szétolvasztja õket; megindítja szelét s vizek folydogálnak. ¹⁹ Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel. ²⁰ Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat! ¹⁴⁸ ¹ Dicsérjétek az Urat! dicsérjétek õt a magas helyeken! ² Dicsérjétek õt angyalai mind; dicsérjétek õt minden õ serege! ³ Dicsérjétek õt: nap és hold; dicsérjétek õt mind: fényes csillagai! ⁴ Dicsérjétek õt egeknek egei, és ti vizek, a melyek az ég felett vagytok! ⁵ Dicsérjék õk az Úrnak nevét, mert parancsolt és elõállottak õk. ⁶ Örök idõre állította fel õket; törvényt szabott és nem tér el attól. ⁷ Dicsérjétek az Urat a földrõl: viziszörnyek és mély vizek [ti ]mind! ⁸ Tûz és jégesõ, hó és köd, szélvihar, a melyek az õ rendelését cselekszik; ⁹ Ti hegyek és halmok mindnyájan, minden gyümölcsfa s mind [ti ]czédrusok; ¹⁰ Vadak és minden barmok, férgek és szárnyas állatok; ¹¹ Földi királyok és minden nemzet, fejedelmek és mind [ti] földi bírák! ¹² Ifjak és szûzek, vének gyermekekkel: ¹³ Dicsérjék az Úrnak nevét, mert az õ neve dicsõ egyedül; az õ dicsõsége égre-földre [kihat!] ¹⁴ És felemelte az õ népének szarvát. Dicsõítse minden õ kegyeltje: Izráel fiai, a hozzá közel való nép. Dicsérjétek az Urat! ¹⁴⁹ ¹ Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje õt a kegyesek gyülekezete! ² Örvendezzen Izráel az õ teremtõjében: Sionnak fiai örüljenek az õ királyukban! ³ Dicsérjék az õ nevét tánczczal; dobbal és hárfával zengjenek néki. ⁴ Mert kedveli az Úr az õ népét, a szenvedõket szabadulással dicsõíti meg. ⁵ Vígadozzanak a kegyesek tisztességben; ujjongjanak nyugvó helyökön. ⁶ Isten-dicsõítés legyen torkukban, kétélû fegyver kezeikben; ⁷ Hogy bosszút álljanak a pogányokon, [és] megfenyítsék a nemzeteket! ⁸ Hogy lánczra fûzzék királyaikat, fõembereiket pedig vas-bilincsekbe. ⁹ Hogy végrehajtsák rajtok a megírott ítéletet. Dicsõség ez az õ minden kegyeltjére! Dicsérjétek az Urat! ¹⁵⁰ ¹ Dicsérjétek az Urat! dicsérjétek õt az õ hatalmának boltozatán! ² Dicsérjétek õt hõsi tetteiért, dicsérjétek õt nagyságának gazdagsága szerint! ³ Dicsérjétek õt kürt-zengéssel; dicsérjétek õt hárfán és cziterán; ⁴ Dicsérjétek õt dobbal és tánczczal, dicsérjétek õt hegedûkkel és fuvolával; ⁵ Dicsérjétek õt hangos czimbalommal, dicsérjétek õt harsogó czimbalommal. ⁶ Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!